Nemrég olvastam arról, hogy New Yorkban akkor a legnehezebb taxit szerezni, amikor esik az eső és rossz idő van, annak ellenére, hogy a taxisok a társaságok árazása szerint ekkor akár 2-3-szor annyi pénzt is kereshetnek egy fuvarral, mint normál esetben. De miért van ez és hogyan függ ez össze a célokkal?

Esik az eső és semmire sem vágysz jobban, mint egy gyors taxis fuvarra, de az istennek sem akar jönni egy taxi – pedig még az eső miatt bevezetett óriási felárat is képes lennél kifizetni, csak, hogy eljuss A-ból B-be. Hogyan történhet meg az, hogy abban az időszakban, amikor a taxisok a lehető legjobban tudnának keresni és utasból is lenne bőven, akkor van a legkevesebb taxi kint a városban? 

Több kutató is foglalkozott ezzel a kérdéssel és hamar kiderült, hogy van logikus válasz erre a paradoxnak tűnő helyzetre. A megoldás visszavezethető a Nobel Díjas pszichológus, Daniel Kahneman következő gondolatára: „Az embereket sokkal jobban megmozgatja a veszteségtől való félelem, mint a potenciális nyereség bezsebelése."

A témával foglalkozó Michael Hyatt a következőképpen ír erről:

A taxi sofőrök elképesztően jól kereshetnek, ha esik az eső. De sokkal kevésbé kényelmes ilyen időben dolgozni, hiszen ekkor hidegebb, csúszósabb és érezhetően veszélyesebb körülmények között kell vezetniük egész nap. Ahelyett, hogy megkockáztatnák a munkát ilyen körülmények között, inkább gyorsan megcsinálják a napi minimumot és mennek is haza. De a kockázat elkerülésével elszalasztják a nagy pénzek megkeresésének lehetőségét is.

Kockázatkerülés a sportban

Ez a fajta kockázatkerülés nagyon jól megfigyelhető a sportban is. Gondoljunk csak a focira. Nagyon gyakran láthatjuk azt, hogy egy csapat hamar megszerzi az előnyt és akár 60-70 percre is visszaáll a saját kapuja elé, hogy foggal-körömmel védje az eredményt. Biztonságosabbnak érzik védekezni és őrizni az előnyt annál, mint hogy játszák tovább a gól előtti játékukat és benne legyen a gólveszély a takitájukban.

Így azonban teljesen magukra húzzák az ellenfelet és a támadás szinte minden opciójától megfosztják magukat. Persze ez a taktika van amikor bejön, de nagyon gyakran láthatjuk, hogy ez a fajta kockázatkerülés csúfos vereségben végződik.

Érdekes adalék a sporthoz, hogy a Pennsylvania Egyetem két kutatója profi golfozók játékát elemezte és azt vizsgálták, hogy a kockázatkerülés mennyire van jelen a játékukban és milyen hatása van ez az eredményeikre. Azt találták, hogy a golf egyik ikonja, Tiger Woods is nagyon gyakran kockázatkerülővé vált az egyes tornákon és ezzel hozzávetőlegesen átlagban évi 1 millió dollár nyereménytől esett el.

A kérdés már csak az, hogy hogyan függ össze ez a gondolatmenet a célokkal

Azt tudni kell, hogy mélyen belénk van kódolva a veszteségtől való félelem. A veszteség lehet pénzügyi veszteség, lehet egy lehetőség elvesztése, de veszteség az is, amikor nem érjük el a kitűzött célunkat. Ebből következik, hogy tudat alatt olyan célokat próbálunk magunk elé állítani, amelyeket szinte biztosan el fogunk tudni érni egy bizonyos időintervallumon belül – ezzel azonban azt szabotáljuk, hogy a saját határainkat feszegessük, kilépjünk a saját konfortzónánkból és kihozzuk magunkból a bennül rejlő valódi potenciált.

Ráadásul azok a célok, amelyek nem jelentenek túl nagy kihívást számunkra, még a motivációnk és érdeklődésünk elvesztéséhez is hozzájárulhatnak.

Ha apró célokat tűzöl ki saját magad elé, akkor nem leszel sokkal előrébb. Még mindig jobb egy bizonytalan kimenetelekkel kecsegtető célért küzdeni és menni előre, mint egy biztos célt könnyen behúzni.

A kis célok nem fognak hozzájárulni a fejlődésedhez és az eredményeiden sem fognak túl sokat változtatni. Az igazi lehetőség a komfortzóna túloldalán vár ránk, de oda csak akkor kerülhetünk át, ha olyan célokat tűzünk ki önmagunk számára, amelyek túlmutatnak a jelenlegi határainkon.

Kapcsolódó cikk:

- Hogyan haladj a céljaid felé – még akkor is, amikor mélyponton vagy?

►►►►

Szeretnél üzleti kapcsolatba kerülni velünk? Írj nekünk az info@thebusiness.hu email címre!