Minden ember szereti, ha igaza van. Mindenki szeret a legokosabb lenni a társaságában. De vajon muszáj mindig igazunk legyen?

A válasz a kérdésre egyértelműen nem. Gyakran a saját igazunk bizonyításáért vitába szállunk másokkal. Jobbnál jobb érveket hozunk fel saját véleményünk mellett, mások érveit pedig ezzel egy időben próbáljuk darabokra szedni. Ha még véletlen igazunk is van, akkor sem várhatjuk el a másiktól, hogy egyet értsen velünk. Az esetek 90 százalékában a vita kimenetele az lesz, hogy mindkét fél még jobban meg lesz győződve az igazáról (még hogyha az hamis is), mint előtte. Nyilván egy ember sem szereti azt hallani, hogy az ő ítélőképessége nem kifogástalan, éppen ezért esik meg az, hogy a legtöbb esetben a vitatkozó felek nem változtatják meg nézőpontjukat, nem ismerik be tévedésüket.

Miért bizonyítsuk rá valakire, hogy nincs igaza? Nekünk ettől jobb lesz? A másik vajon jobban fog minket kedvelni? Jobb, ha minden alkalommal elkerüljük az éles vitákat.

Dale Carnegie szerint

"Minden vitát megnyersz, amit el sem kezdesz".

Az Egyesült Államok egykori elnöke, Abraham Lincoln, egyszer azt mondta:

Ha valaki vinni akarja valamire, nem vesztegetheti az idejét patvarkodásokra. Nem vállalhatja a vita következményeit, például azt, hogy kijön a sodrából, és elveszti önuralmát. Engedjen még komolyabb dolgokban is, ha legfeljebb annyira van igaza, mint a másiknak; és ha kisebb dolgokról van szó, még akkor is engedjen, ha világos, hogy a másiknak nincs igaza. Inkább térjen ki az úton egy kutya elől, mintsem megharaptassa magát, bizonyítván, hogy joga van az úton járni. Még ha megöli is a kutyát, a harapását ez sem gyógyítja meg.

Ha észrevennénk, hogy tényleg nincs igazunk, akkor a legjobb dolog, amit tehetünk az, ha azonnal beismerjük, hogy tévedtünk. Ha bevalljuk, hogy tévedtünk, azzal a már meglévő vitát egy szempillantás alatt megszakíthatjuk. Nincs abban semmi rossz, ha nincs igazunk: mi is emberek vagyunk, nem tudhatunk mindent, nem láthatunk mindent pontosan. Az ilyes fajta becsületesség arra ösztönözheti a másik felet is, hogy ő se feltétlenül ragaszkodjon az igazához és ismerje be ő is, ha tévedett.